Tévhitek a szerencséről

Hogy egy véletlenszerű esemény megjóslásában mennyire leszünk sikeresek, matematikailag jól leírható. Ha az előrejelzésünk mintázata nem felel meg ennek a leírásnak, akkor az esemény valójában nem véletlenszerű. Ez különösen nagy probléma lehet a szerencsejátékok üzemeltetőinek, hiszen ha az esemény nem véletlenszerű, akkor elméletileg a véletlen találgatásnál jobban is megjósolható a kimenetele, márpedig ebben az esetben van olyan nyerő stratégia, amivel a játékosok kizsebelhetik a szerencsejáték üzemeltetőjét. Az üzemeltető alapvető érdeke tehát, hogy az ilyen lehetőségeket kizárja.

A szerencséről alkotott ezen kép (hogy az egy véletlenszerű esemény megjóslásának véletlenszerű, matematikailag pontosan leírható sikere) nem engedi meg semmiféle "szerencsét hozó" tárgy vagy viselkedésforma létezését. Ha ugyanis valami ilyesmi szerencsét hoz, azaz növeli annak esélyét, hogy jóslatunk sikeres legyen, akkor az adott esemény nem véletlenszerű, és valójában egy ok-okozati összfüggést, vagy valamilyen korrelációt találtunk, aminek a segítségével megjósolhatjuk az események kimenetelét. Mondanom sem kell, hogy a különböző plüss állatkák, félrerakott pénzérmék és hasonló kabalák vagy viselkedésformák se ok-okozati kapcsolatot, se korrelációt nem mutatnak a véletlenszerű játékok kimenetelének megjóslásának sikerével, azaz hatástalanok. Ezt kisérletekkel természetesen egyszerűen bizonyítani is lehet.

Miért akkor a sok szerencsetárgy és rituálé? A világ tele van viszonylag jól előrejelezhető dolgokkal, és ha figyeljük a mintázatokat, jó eséllyel sikeresek is vagyunk az előrejelzésekben. Az agyunk olyannyira berendezkedett egy ilyen előrejelezhető világba, hogy ott is összefüggéseket vél találni, ahol valójában nincsenek. Kísérletek alapján a véletlenszerűen etetett vagy nem etetett galambok is ritualizált viselkedési formát alakítanak ki, azaz elméleteket gyártanak, hogy mit kell csinálniuk, hogy a kaja megérkezzen. Így van ez a szerencsejátékokkal is.